Íme a második gyöngyszem, amelyből megint csak az derül ki, hogy egy dolog meghallgatni egy smooth jazz lemezt, amelyet stúdióban, steril körülmények között készítettek, és egészen más mindezt élőben látni-hallani. A fesztiválon egyébként több egymást követő művész is játszott együtt, ez Christian a szervező ötlete volt, és az interjúkból kiderült, hogy a zenészeknek sincs ellenére. Itt például a fesztivált indító Steve Oliver szállt be Michael Lington koncertjébe, és ez lett belőle... Ain't No Sunshine. Várom a kommenteket főleg azoktól, akik ott voltak velünk...
Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!