Quincy Jones - Q's Jook Joint (1995)
Olvasóink értékelése: / 7
ElégtelenKitűnő 
2008. június 20. péntek, 19:33
Quincy Jones - Q's Jook JointHa valami kihagyhatatlan az ajánlók sorából, akkor ez a lemez az! A szakma egyik legnagyobbja Quincy Jones, akiről annyit tudnék írni, hogy megtelne vele a honlap. Nem nagyon találni a szakmában olyat, aki ne nyilatkozna úgy Quincy Jonesról, mint valami félistenről.
Ez pedig jogos, mert jócskán letette a névjegyét az asztalra. Aki látta a Ray című filmet tudhatja, hogy volt ő csóró, és Ray Charles "fegyverhordozója", de mindenki tudja, hogy egyedül neki sikerült annyi sztárt összeszedni, hogy 1985-ben elénekeljék a We Are The World-öt. Ő volt a producere annak a lemeznek, amely minden idők legnagyobb példányszámban eladott lemeze lett: Michael Jackson és a Thriller. Mivel 1933-ban született, minden nagy legendával együtt dolgozott Miles Davis-től Ella Fitzgerald-on át Count Basie-ig. Na tessék, ömlenek belőlem a szavak, és a lemezről még egy szót sem szóltam. No, kezdjük el, de ez nem lesz rövid...

A Q's Jook Joint a művész zenében eltöltött 50 évét hivatott bemutatni, és Quincy Jones saját bevallása szerint azért választotta a produceri szerepkört, mert itt volt a legnagyobb a mozgástere. Nem kerülhetjük el, hogy egyenként végig ne menjünk a dalokon, egyrészt mert mindegyik egyedülálló a maga nemében, másrészt azért, mert a közreműködők olyan névsora vonul fel itt, hogy az ember nem hisz a szemének. Mielőtt belecsapnánk, ejtsünk néhány szót a Jook Joint eredetéről.
A "joint" kifejezést már a XIX. században is használták olyan helyekre, ahol enni-inni lehetett, és emellett még tánczenét is adtak. A "jook" (néha úgy is írták, hogy "juke") pedig annak a tevékenységnek a kifejezésére szolgált, mint mostanság pl. a "partizni" kifejezés.

A lemez a Jook Joint Intro-val indul, amelyben egészen pontosan huszonkilencen szólalnak meg. Most csak azok nevei közül szemezgetek, akik más dalokban nem tűnnek fel: Dizzy Gillespie, Marlon Brando, Sarah Vaughn, Miles Davis vagy éppen Charlie Parker. A hangokból egyértelműen kiderül, hogy a szórakozni vágyók szépen sorben érkeznek a Jook Joint mulató elé, ahonnan egyébként kiszűrődik a zene. Nem is akármilyen!

A Let The Good Times Roll indul el, amint belépünk. Nézzük a közreműködőket, és a sztorit. A három versét három géniusz énekli: Stevie Wonder, Bono és Ray Charles. Quincy Jones ezt meséli: "Ez egy Louis Jordan nóta, amelyet kölyökként játszottunk Seattle klubjaiban a negyvenes években, a háború alatt. Legkorábbi emlékem Ray Charlesról 1948-ból való. Floridából jött, ő 16 volt én meg 14. Ray tanított meg arra, hogy minden zenéhez nyitottan kell hozzáállni - akkoriban éppen polkát játszottunk. "Adj bele minden! Minden zenének lelke van!"
A Let The Good Times Roll ezen hangszerelése az 1958-as vonalat követi, egyébként azért kaptam akkor az első Grammy-jelölésemet. Annak idején az egyik felét Count Basie bandájával, a másikat Duke Ellington zenekarával vettük fel, és amikor a lemezkiadó vezetője behívott a stúdióba és felhívta a figyelmemet arra, hogy más szól a bal-, és más a jobb csatornából. Ez volt a sztereó.
Egyébként ezen daltól eltekintve a We Are The World volt az egyetlen, ahol Ray és Stevie együtt énekelt."
(Egy évvel a lemez megjelenése után a Montreux Jazz Fesztiválon is eljátszották ezt a dalt, de már más közreműködőkkel...)

Alighogy lecseng az előző dal utolsó akkordja, máris indul a Kool Joe, Mean Joe (Killer Joe). Ezt eredetileg a szerző Benny Golson játszotta, akit Quincy 1953-ban ismert meg Atlantic City-ben. Egy szerencsés véletlennek (?) köszönhetően mindannyian Lionel Hampton zenekarába kerültek, és együtt turnézták végig Európát. Quincy Jones és Benny Golson egyébként egy házban is lakott egy ideig, sőt Dizzy Gillespie zenekarának koncertsorozatán szobatársak is voltak. Quincy: "Ez a nóta mindig is a kedvencem volt, úgyhogy 1969-ben fel is játszottuk a Walking In Space című albumomra. A Killer Joe azon kevés jazz sztenderdek egyike, amelyik végig könnyed 4/4-es ritmusban szól. Azon a 69-es felvételen játszott először együtt Ray Brown és Grady Tate, a nóta olyan forróra sikeredett, hogy jégkockával kellett hűteni..." A közreműködők: Tone Loc, Queen Latifah, Sam Nescito, Steve Porcaro, Greg Phillinganes, Herbie Hancock, Joshua Redman, Patti Austin és Siedah Garrett.

The yooung Quincy JonesA lüktető zene után ideje ritmust váltani, jön a You Put A Move On My Heart. A szerző az a Rod Temperton, akinek például a Thriller-t is köszönhetjük. A vokalista, a (felvételek idején) 19 éves kora ellenére is kiforrott és erőtől duzzadó hangú kislány Tamia.

A líra után olyan funky következik, ami nagy kérdőjel számomra: van egyáltalán értelme a kategorizálásnak? Aki a jazz nagyágyúival dolgozik együtt, ilyen stone cold funky-val áll elő? Mert a Rock With You az. Funky, melynek eredetije lágy diszkó dallam volt Michael Jackson Off The Wall című lemezén. Quincy Jones: "Rod Tempertont 1977-ben ismertem meg, akkoriban még a Heatwave-ben nyomult, először 1979-ben dolgoztunk együtt, amikor ezt a dalt írta. Amikor tehát az eredeti készült, Brandy még meg sem született. Külön figyelemet érdemel a nehézsúlyú rapper Heavy D., aki tökéletesen szól Brandy-ről: "Brandy, sweet like candy, get fly." Külön érdekesség még, hogy Quincy Jones két fia is szerepet kapott: Kidada ötlete volt a két művész együttes szerepeltetése, míg QDIII felelt a dögös groove-okért.

A dögös funky után ismét líra, de abból is minőségi, a Moody's Mood For Love. Quincy így ír erről: "Ehhez a dalhoz sok emlékem fűződik. 1953-ban New York-ban dolgoztam hangszerelőként, nagy volt a haveri kör, de közülük három nevet emelnék ki: Dinah Washington, Dr. Billy Taylor és James Moody. Nagyjából másfél évieg ezeknek az embereknek a jóindulatán múlt az életem. Moody például hallotta az egyik Dinah Washington hangszerelésemet, és megbízott nyolctagú zenekarának handszerelésével 12 dollár/zenemű áron. Sokat köszönhetek hát James-nek, és képzelhetik, hogy a 72-es Aretha Franklin-féle verzió, és a 80-as George Benson átirat után mit éreztem, amikor az én lemezemen szólal meg James szaxofonja..."

Líra után megint funk olyan nevekkel, hogy még leírni is öröm: Melle Mel, Coolio, Chaka Khan, Shaquille O'Neal, Luniz, Greg Phillinganes, Herbie Hancock, Rod Temperton, a vokálban pedig Patti Austin és Siedah Garrett. A dal a Stomp, amely a Brothers Johnson 1980-as Light Up The Night című lemezén jelent meg először. "Micsoda kezdő sorokat írt a dalhoz Melle Me!" - írja Quincy Jones - "Mindig is csodáltam őt a The Message óta. Meg a többi rappert is, mert félelmetesek: bejönnek a stúdióba, meghallgatják a nótát egyszer, és a következő pillanatban előállnak egy olyan rímsorral, amelyik tökéletesen megfogja a dal léneygét. Hát ha valami, akkor ez jazz: együtt lüktetni a zenével!"

Ray Charles & Quincy JonesA Jook Joint Reprise különleges darab, pedig csak 56 másodpercig tart. Quincy Jones ezt meséli: "48 táján, amikor éppen Charlie Taylor-nak fújtam, állandóan Louis Jordan lemezeit utánoztuk, a slágerlistánk elsőú helyén persze a Let The Good Times Roll állt. Harminchét évvel később a garázsban kutakodtam, amikor egy különleges szalagra bukkantam. Olyan demó volt, amelyet Ray Charles küldött 1958-ban a The Genius... című albuma előtt. Engem kért meg a hangszerelésre, és ez a szalag instrukciókat tartalmazott. A hang, amit hallunk nem más, mint a 27 éves Ray Charles, amint reggel fél 9-kor egy száz mérföldes út után egy hotelszobában beszél. Ebből a felvételből csak ez az egy példány létezik!!!"

A lemez első dala jazz sztenderd, ideje hát még egyet elővenni. A Do Nothin' Till You Hear From Me Duke Ellington szerzeménye, a szöveget Bob Russell csak később írta a melódiához. A vokalista Phil Collins, a szaxofon szólót pedig Joshua Redman jegyzi. "Nagyjából egy éve egészen váratlanul kaptam egy faxot. Phil Collins volt az, és arról írt, hogy milyen mély benyomást tett rá a Listen Up hangszerelésem. Aztán nem sokkal később egy los angelesi rendezvényen hallottam Phil-t, amint a Just The Way You Look Tonight-ot énekli egy szál dobbal. Nem is sejtettem, hogy ilyen potenciál van ebben az emberben! Mg kell még említenem a trombita szólót és Jerry Hey nevét: hihetetlen, de sikerült ezen a felvételen újra játszania Duke valamikori szólóját!"

Is It Love That We're Missin' - ez az a dal, amelye 1975-ben készített a Johnson Brothers, mielőtt Brothers Johnson-ra változtatták volna a nevüket. Az 1995-ös verzióban Gloria Estefan is énekel, aki a családban tudhatja Quiny Jonest, ő lett ugyanis kislányuk Emily Mary keresztapja.

A Heaven's Girl R. Kelly szerzeménye, ám ebben a verzióban énekel még Ron Isley (az Islye Brothers-ből), Aaron Hall, Charlie Wilson (a Gap Band-ből) és Naomi Campbell. Ez utóbbi nem nagyon értem, de ha Quincy így gondolta, akkor igaza volt..

A Stuff Like That című dal Quincy 1978-as lemezének címadó dala, szerzőtársa pedig az Ashford & Simpson páros. Az előadók névsora is parádés: Charlie Wilson, Ray Charles, Brandy, Chaka Khan, és a szerzők Nick Ashford & Valerie Simpson, a szaxofon szólót a smooth jazz nagyágyúja Kirk Whalum fújja, az ütősöket Paulinho Da Costa kezeli, a háttérben pedig itt is feltűnik Patti Austin. "

Rod TempertonRod Temperton szerzeménye a Slow Jams hét és fél percig tart, akik éneklik: az SWV, Babyface és Barry White. Quincy Jones-t idézem: "Amikor Rod kicsi volt, az apja lusta volt neki meséket olvasni, és ezért mindig bekapcsolva hagyta neki a rádiót; így nőtt fel Rod a Radio Luxemburg-on. Agymosott popzene hallgató lett, mielőtt beszélni tudott volna. A napját úgy kezdi, hogy reggelire bevág egy pizzát, a nap folyamán megiszik 22 kávét (amit ő az Istenek Nektárjának tart), és elszív négy doboz Marlboro-t - szerinte ez utóbbi elijeszti a baktériumokat. Ja, és ezek után bevesz egy fél aszpirint, hogy egyensúlyba hozza a vérnyomását... 1994-ben úgy húzta ki az egyik fogát egy fogóval, hogy nem is érzéstelenített. Imádom ezt az embert tiszta szívből, a kapcsolatunk olyan szoros, mint Tina Turner miniszoknyája.
Csak egy bajom van vele: amikor átvált yorkshire-i tájszólásba, nem értem egy szavát se." Rod Tempertonról érdemes tudni, hogy a korábban említett dalokon kívül nem akárkiknek komponált még : Chaka Khan, Herbie Hancock, Aretha Franklin, Bob James, George Benson, Anita Baker, James Ingram, Boyz II Men, Angie Stone vagy Mariah Carey... No comment.

A lemez tulajdonképpeni utolsó, de iigazából utolsó előtti dala az At The End Of The Day (Grace). "Peter Guber kérte fel a dal komponálásra, hogy ez legyen az 1984-es los-angeles-i olimpia tornász témája. Máshol nem is nagyon hangzott el, mert ez volt a We Are The World B oldala. Köszönöm Rod-nak, hogy eszembe juttatta: ez a dal is kell erre a lemezre." A dalban megszólal Barry White, aki pedig a szájharmonikát kezeli nem más, mint a legendás belga muzsikus Toots Thielmans.

A végére nem marad más, minthogy elhagyjuk a Q Jook Joint-ját a Jook Joint Outro-val. Quincy így búcsúzik: "...you're always welcome ... down here at the Jook Joint."

Kemény leszek: akinek nincs meg ez a lemez, az szégyellje magát! alt

Cím: Q's Jook Joint
Előadó: Quincy JOnes
Kiadó: QWest/Warner
Kiadás éve: 1995
Katalógusszám: 9 45875-2 (amerikai, digipack kiadás)

Tracklista:
1. Jook Joint Intro
2. Let The Good Times Roll
3. Cool Joe, Mean Joe (Killer Joe)
4. You Put A Move On My Heart
5. Rock With You
6. Moody's Mood For Love - Youtube link!
7. Stomp
8. Jook Joint Reprise
9. Do Nothin' Till You Hear From Me
10. Is It Love That We're Missin'
11. Heaven's Girl
12. Stuff Like That
13. Slow Jams
14. At The Endo Of The Day (Grace)
15. Jook Joint Outro

Facebook-ra vele!


Hozzászólások
RSS
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá!

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."