VA - We Love Ella (2007)
Olvasóink értékelése: / 1
ElégtelenKitűnő 
2009. március 04. szerda, 21:14
We Love EllaVan Amerikában egy olyan, hogy PBS (Public Broadcasting Service), amelyet leegyszerűsítve akár az amerikai közszolgálatnak is nevezhetnénk, de a dolog nem ilyen egyszerű. A PBS a tagok tulajdonában van, és számos olyan feladatot lát el, amelyet nálunk a "királyi" tévének kellene. Például 1972-ben sorozatot szervezett 'Great Performances' címmel, melyben operákat, koncerteket, dokumentumfilmeket sugároznak. Ez a sorozat az évek során rengeteg díjat nyert, hiszen minőségi televíziózást "csináltak". Volt itt Diótörő, Andrew Lloyd Webber, Bruce Springsteen, Elton John, Eric Clapton, Frank Sinatra, Natalie Cole, Porgy & Bess, hogy csak néhányat említsek.
Ja, és még egy fontos állomás: 2006 óta már HD-ben sugároznak.
Nos, minket most egyetlen, ismét csak parádésra sikerült produkció, a 2007-es 'We Love Ella - A Tribute To The First Lady Of Song' című koncert érdekel. Szerencsére kapható DVD-n is, igaz SD-ben, de az esemény, a résztvevők feledtetik a szegényes (?) vizuális élményt.
Elég csak a borítóra pillantani, és elolvasni a kedvcsinálót:
"An all-star concert tribute to Ella Fitzgerald featuring musical icons and new voices from the worlds of jazz, R&B, pop, country and gospel! ... Hosted by Natalie Cole & Quincy Jones."

Lássuk hát kik és mivel várnak minket!

Az első dal az eredetileg mondókának szánt 'A-Tisket A Tasket', amelyet 1938-ban alakított dallá Ella és Al Feldman. A munka olyan jól sikerült, hogy 1986-ban bekerült a Grammy Hall Of Fame-be is. A dalt Natalie Cole énekli el, és előtte még azt is elmondja, hogy 6 éves korában ez volt az első dal, amit megtanult. Nos, a felvételből kiderül, hogy azóta egyáltalán nem felejtette el...
A beköszönés és bemutatkozás csak ezután következik, és a második dalt már egy 'outsider', Wynonna énekli. Róla nem sokat tudni mifelénk, de ez csak azért van így, mert ő country-ban utazik, a jazz-ba csak olykor kalandozik. Tehetsége azonban vitathatatlan, mert az 'Ain't Misbehavin' tökéletesen szól, és mielőtt énekelne még viccel is egy kicsit, mert azt mondja: "A legtöbben Wynonna-ként ismernek, de most hívjanak inkább Miss Behavin-nek..."

A következő dal a 'Do Nothin' Til You Hear From Me', amellyel a honlap figyelmes látogatói találkozhattak már a Q's Jook Joint ismertetőjében. A dalt Duke Ellington komponálta, és eredetileg a zenekar szóló trombitásának (Cootie Williams-nak) szolgált kíséretül. Ehhez képest az 1944-es No. 1 listás hely óta sztenderd lett belőle. Ezen a koncerten Dave Koz és Ruben Studdard adja elő. Dave-et remélem nem kell bemutatni senkinek, de Ruben-ről azt mindenképpen illik tudni, hogy az American Idol című tehetségkutató verseny második szériáját nyerte meg 2003-ban.

A klasszikus után maga Q, vagyis Quincy Jones szólal meg, aki személyesen is ismerte Ella-t. Elmeséli a kor hangulatát, és azt, hogy abban az időben minden jazz zenekar egyetlen énekessel akart együtt dolgozni: Ella Fitzgerald-dal. (A műsorban egyébként többször is láthatunk archív felvételeket Elláról, olyan nagyságok mellett, mint Lester Young, Count Basie vagy Duke Ellington.)

Ezután a Gershwin fivérek dala az 'Oh, Lady Be Good' csendül fel, a zenészek neve pedig garancia a sikerre: a zongoránál George Duke, a doboknál Frank Sinatra dobosa Gregg Field, trombitán az a Jon Faddis játszik, akiről Dizzie Gillespie mindig, mint "zenész gyermekéről" beszélt, és a szaxofont pedig az egyetlen és utánozhatatlan James Moody fújja (aki Ellával is rögzítette ezt a dalt még 1941-ben). Az 1925-ös születésű, tehát a felvétel időpontjában már 82. évét taposó Moody úgy fújja a szaxofont, hogy az bármelyik fiatalnak is becsületére válna...

A 'How High The Moon' című Nancy Hamilton és Morgan Lewis szerzemény előadója örök kedvencem Patti Austin és a Take 6. És bár ezt a dalt először Benny Goodman játszotta lemezre 1940. február 7-én, mégis Ella "védjegyévé" vált.

A tracklistából látható, hogy milyen parádés a szereposztás, és itt a fiatalok is (mint pl. Ledisi) remekelnek, én azonban Stevie Wondert emelném ki, aki a 'Too Close For Comfort' című Broadway klasszikust énekli úgy, ahogy azt csak Stevie Wonder tudja. Aki hallja a dalt rögtön rájön, hogy miért csak ilyen közhelyesen középszerűen tudtam fogalmazni: szavakkal nehéz leírni a produkciót.

A 'Midnight Sun' előtti bevezető egy részét muszáj ide másolnom, mert rendkívül ötletes, sokatmondó.
"Élete során Ella 13 Grammy-t nyert, és több, mint 40 millió lemezt adott el, és bármit el tudott énekelni a swingtől a blues-on át a sztenderdekig. És mindezt az ártatlansággal és tüneménnyel... Egy hang, amely erőlködés nélkül szólt. Ella úgy énekelt, hogy ez mindenki számára egyértelműen bebizonyította: Isten csak jazz énekes lehetett. És nő..."

A koncert szervezői tudták, hogy hogyan kell az egész műsorra feltenni a koronát: A 'Mr. Paganini' ugyanis Natalie Cole és Patti Austin jutalomjátéka - ha egyáltalán létezik ilyen az énekeseknél... Ám erről a dalról már írtam, és a zene ezer szónál is többet mond...

Cím: We Love Ella - A Tribute To The First Lady Of Song
Kiadó: Verve/Universal
Kiadás éve: 2007
Katalógusszám: 0602517388857
Formátum: NTSC, reg.code: 0

Tracklista:
1. Natalie Cole: A-Tisket, A-Tasket
2. Wynonna: Ain't Mibehavin'
3. Dave Koz: Do Nothin' Til You Hear From Me (feat. Ruben Studdard) - lásd alant!!!
4. Ella Fitzgerald archív
5. James Mood, George Duke...: Oh, Lady Be Good
6. Patti Austin & Take 6: How High The Moon
7. Ledisi: Blues In The Night
8. Lizz Wright: Reching For The Moon
9. Stevie Wonder: Too Close To Comfort
10. Natalie Cole: Midnight Sun
11. Ella Fitzgerald archív
12. Take 6: Just In Time
13. Ella Fitzgerald archív
14. Monica Mancini & Dave Koz: But Not For Me
15. Lizz Wright: Lullaby Of Birdland
16. Nancy Wilson: Someone To Watch Over Me
17. Natalie Cole & Patti Austin: Mr. Paganini - Youtube link!!!


Facebook-ra vele!
Hozzászólások
RSS
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá!

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."