Médialejátszó
Felhasználói menü
Szavazás
Népszerű cikkek
- I. Jazzy Groove Party... - fotókkal!!!
- Az első Jazzkovács mix - frissítve!
- Smooth jazz mix!
- Soulful & Sexy 1
- Igényes szórakozóhely harmincasoknak?
- Soulful & Sexy 2
- Jojo Effect - Ordinary Madness (2009)
- Montreux Jazz Fesztivál - Quincy Jones
- Kis Rákfogó Együttes
- The Rippingtons feat. Russ Freeman - Life In The Tropics (2000)
| George Duke - Master Of The Game (1979) |
| 2008. augusztus 24. vasárnap, 23:47 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Mindenki "felnő" egy (vagy több) lemezen. Nos, nekem is volt több, de Hofi Második Menet-e nem ide tartozik, ezért írok inkább arról, amelyet oly sokszor hallottam kazettán, és amelyre végül csak 1996-ban tettem szert hanghordozón. (Vajon mennyi lehet az infláció Svájcban, ahol 96-ban 25 frankért vettem ezt a lemezt, és 2008-ban ugyanennyibe kerültek a Cd-k?)Szóval, a Játékmester-t hallgattam sokszor, és néha azt hittem, hogy Earth, Wind & Fire-t hallgatok, és ezt nem sértésből mondom! Ez a lemez az egyik bizonyíték arra, hogy a kezdetben kifejezetten jazz-ben utazó Duke kiváló funk-, soul- és r & b előadó. Ugyanakkor nem esett át a ló másik oldalára, mert bár ő is remekül énekel, ezen az albumon szívesen adta a mikrofont olyanok kezébe, mint Lynn Davis vagy Josie Davis. Kicsit előre szaladtam... Kevesen tudják George Duke-ról, hogy 1967-ben már diplomázott a San Francisco-i Konzervatóriumban, 1970-75 között Frank Zappa-val (!) játszott, közben 71-72-ben a Cannonball Adderley-vel is turnézott. Zappa után is volt élet: Billy Cobham- dobossal alapított zenekart, és bár ez a formáció alig egy évig tartott, mégis komoly hatással volt a művészre. A hetvenes évek végén őt is elkapta a diszkó láz, így jónéhány táncos lemezt is készített. Ezen az 1979-es lemezen hallhatunk valamit abból a sok benyomásból, amely Duke-ot megelőzőleg érte, pedig ez a harmadik (!) albuma csak ebben az évben. Ez azért fontos, mert a Master Of The Game a korábban megjelent Follow The Rainbow folytatása lett - tényleg összetartoznak, talán dupla lemezként ki is adhatták volna... Mindegy. A siker Amerikában óriási volt, ám a Columbia Japán divíziója beszüntette Duke lemezeinek terjesztését, a berlini Jazz Fesztiválon pedig megdobálták őket a nézők: Amerikán kívül máshol még nem nagyon értették ezt a zenét. Na de jöjjenek a meg nem értett géniuszok... Az első dal a Look What You Find. Olyan remekül kezdődik, hogy intrónak is beválna - ebben Duke különösen jó, az 1996-os lemezének intrója volt egy korábbi rádióműsorom szignálja 12 éven át... Lassú szintis kezdés, aztán tényleg tömény funk, bár a szerző arányérzéke remekül működött: ahol kellett, megvolt a "hely" egy-egy szólónak. A vájtfülűek ebben a dalban még a Chick Corea Latin Fusion elemeit is felfedezni vélik. Oké. Az Every Little Step kellemes midtempó soul ugyanolyan, egyértelműen felismerhető Duke-os elemekkel, mint az össze ekkortájt megjelent lemeze. A Games-t manapság mondjuk az Incognito is eljátszhatná, hsiszen ez fúziós zene a javából. Az album legnagyobb slágere a feszes tempójú I Want You For Myself. Ebben a dalban mutatkozott be a zenekar új énekesnője Lynn Davis. Duke szerint kellett a változás. S ha már változásról beszélünk: a gitáros immár a detorit-i David Myles lett (aki azóta tűzoltóként keresi a kenyerét, dehát mindez 1979-ben történt...), és ez volt az utolsó olyan lemez, amelyet a művész eddigi turné zenekarával készített. Azt pedig már csak majdnem zárójelben teszem hozzá, hogy a hangmérnök is új: George Duke egy Gino Vanelli lemezen figyelt fel Tommy Vicari-ra. Az I Love You More, pontosabban az első néhány másodperce ismerős lehet a fiataloknak is: a Daft Punk nevű francia zenekar használta hangmintaként a Digital Love című dalában 2001-ben. Akkor persze tetszett a sampling, de ma már inkább az eredetire szavazok. A Dog Man egy latinos elemekkel tűzdelt instrumentális darab, melyet a líraiként kezdődő, de midtempós r n b-ként folytatódó Everybody's Talkin' követ. Mint alant is látható, a kilencedik dal két részből áll, és már a címeknél megijed az ember. A dal(ok) némi elmélyülést igényel(nek), mert itt sincs ének, csak "szöveg", és persze hangszerszólók, modulációk egymás után, és mindezt 9 percen át. Ha már végigszaladtunk a tracklistán, nézzük meg a közreműködőket: Jerry Hey és Bill Reichenbach neve már ismerős lehet a The Dude című Quincy Jones lemezről, ám a "megszokott" Paulinho Da Costa helyett az ütősöket egy ifú hölgy, az 1979-ben még csak 22 éves Sheila Escovedo, vagyis művésznevén Sheila E kezeli! Őt Duke fedezte fel, és szerepeltette először a 78-as Don't Let Go című lemezén. Így emlékszik vissza a kislányra: "Az apja Pete kért meg, hogy viseljem gondját a kislányának. Ritka, hogy valaki nem csak tehetséges, de olyan szép is, mint Sheila." Összefoglalva: ez a lemez nem a legkiemelkedőbb George Duke munkásságában (bár engem gyermekkori érzelmek fűznek hozzá), de mai füllel hallgatva is meg kell emelnek a kalapomat (szép kis képzavar...). Aki minőségi funk-ra, r n b-re és jazz-re vágyik, itt megtalálja. Nem is beszélve azokról a DJ-kről, akik levadászható hangminták tucatjaira lelhetnek, ha figyelmesen hallgatják a lemezt. De ne csak ők hallgassák figyelmesen! Cím: Master Of The Game Előadó: George Duke Kiadó: Columbia/SONY Eredeti kiadás éve: 1979 CD kiadás éve: 1992 Katalógusszám: EPC 471233 2 Tracklista: 1. Look What You Find - YouTube link!!! 2. Every Little Step I Take - YouTube link!!! 3. Games 4. I Want You For Myself - YouTube link!!! 5. In The Distance 6. I Love You More 7. Dog-man 8. Everybody's Talkin' 9A. Part 1 - The Alien Challenges The Stick 9B. Part 2 - The Alien Succumbs To The Macho Intergalactic Funkativity Of The Funkblasters Facebook-ra vele!
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá!
3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
, de ott már két hete csemegéztünk a lemezről. Kiváncsi leszek a véleményedre.
