K: Azt olvastam a honlapján, hogy évente több, mint 200 fellépése van. Tudom, hogy ön szólóban is fellép, de ezek közül mennyi a session muzsika, és mennyi a saját fellépés?
V: Így van, tudod én "napi 24 óra zene" vagyok, az időm nagy részét komponálással töltöm, sőt a legtöbb időt ennek szentelem. Aztán persze jönnek a fellépések, és én elviszem a stúdiót a színpadra. Élőben próbálom ki a dalaimat, így rögtön kapok visszajelzést, és ez azért jó, mert a stúdióban komponált zene az rendben van, de élő közönség előtt még változhat. Ez nekem mint művésznek nagyon fontos, mert megtörténik a csere: én adok, és kapok is. Ez "fifty-fifty" csere, mert a közönség reakciója nyomán még könnyedén dönthetek úgy, hogy az eredetin változtatok. Azt mondhatom, hogy így a közönséggel "kéz a kézben" együtt dolgozunk.
K: Észlel valami különbséget az amerikai és az európai közönség között? Ezt azért kérdezem, mert a smooth jazz errefelé még viszonylag új dolog...
V: Igen, tudom, hogy új, de nagyon örülök annak, hogy egyre népszerűbb. Én már rég szerettem volna eljönni játszani ide, mert ez valójában eléggé európai hangzás. Van benne egy csomó európai hatás, nálam például azért, mert imádom a Genesis-t, a progesszív rockot, sok ilyet hallgatok, és ezek bizony hatnak rám, megjelennek a kompozícióimban. Éppen ezért örülök annak, hogy itt a smooth jazz egyre népszerűbb, és végre megmutathatja magát. Egyébként úgy vélem, hogy a smooth jazz itt még népszerűbb lesz, mint Amerikában, itt ugyanis az emberek sokkal szenvedélyesebbek. Amerikában néha az a zavaró, hogy ott az emberek egyszerűen azt szeretik, ami amúgy is népszerű. Itt a közönség sokkal válogatósabb, mondom, szenvedélyesebb és ezt látni az arcokon is.
K: Sokszor idézek egy amerikai véleményt, mely szerint odaát az embernek egyvalamit szabad csinálnia, nem szeretik, ha pl. stílusok között váltogat. Önnek mi erről a véleménye?
V: Abszolút egyetértek. Amerikában jószerivel csak egyetlen stílust hallgatnak éjjel-nappal, és ez a country. Európában az összetettség a jó, hogy van klasszikus zene, rock, jazz, én pedig igyekszem mindezeket - meg egy kis pop-ot és r'nb-t ötvözni a zenéimben, szerintem ez pont megfelel az európai közönségnek.
K: Nos, ön nem csak szerző, hanem előadó is, olykor mások dalait is játssza a lemezein. Már rég meg akartam kérdezni egy hangszeres művésztől, hogy vajon mit képes a hangszer hozzátenni egy olyan zeneműhöz, amit eredetileg egy ember énekelt?
V: Igen, szerintem a hangszer arra jó, hogy az ember elvihesse a dalt olyan irányba, amilyebe akarja. Én is játszottam itt a koncerten John Lennon Imagine című dalát, ami ugyan nagyon érzelmes eredetiben, de szerintem a hangszeres verziót még érzelmesebben lehet játszani. Igaz, én azért énekelni is szoktam, ami még nagyobb szabadságot ad nekem, így aztán még inkább a magam módján adhatom elő a dalokat.
K: Milyen messze kirándult el eddig a smooth jazz-ből? Említene néhány nevet azok közül, akikkel együtt játszott?
V: Ó, én annyi mindent játszottam... Például country-t, pop-ot, de voltam egy progresszív rock zenekar tagja is, de játszottam a Rippingtons-szal, Rick Braun-nal, Michael Franks-szel, George Bensonnal... vele egyébként jó barátság alakult ki. Egyszer, amikor Phoenix-ben játszottam (ő ott él) eljött megnézni a műsoromat, és attól kezdve lettünk jóban. De hogy a kérdésére válaszoljak, imádom a Gentle Giants-t, a King Crimsont, és szerintem egyike vagyok Peter Gabriel legnagyobb rajongóinak. Egyébként is azt szeretem a smooth jazz-ben, hogy elbírja ha az ember mindenhonnan merít.
K: Ha lenne lehetősége egy álom duettre valakivel, ki lenne az?
V: Egyértelműen Peter Gabriel. Mint mondtam, imádom a stílusát, kreativitását, biztos érdekes hangzásokat kapnánk, hiszen én pl. a gitárommal szintetizátorok is.
K: Merre fújja mostanában a szél? Van ideje kompnálni, vagy inkább turnézik?
V: Nos, az új lemezem 2010 márciusában jelenik majd meg, a címe az lesz, hogy Global Kiss. A címében nem véletlenül szerepel a "global" szó, mert kicsit világi lesz pl. rengeteg ütőssel. Az inspirációt világzenéből, és persze Peter Gabriel, illetve Paul Simon munkásságából (is) merítettem. A lemezen vegyesen szerepelnek majd vokális és instrumentális dalok, sok lesz az ütős. Játszik majd a lemezen Tom Schuman a Spygo Gyra-ból, ő billentyűzik, a doboknál Bonny B - szintén a Spyro Gyra-ból, ő például trinidad-i származású, így ő is hoz világzenei elemeket. Szerintem ez lesz az egyik legjobb lemezem, izgatottan várom a megjelenését jövő márciusban, vagy áprilisban.

Facebook-ra vele!