Médialejátszó
Felhasználói menü
Szavazás
Népszerű cikkek
- I. Jazzy Groove Party... - fotókkal!!!
- Az első Jazzkovács mix - frissítve!
- Smooth jazz mix!
- Soulful & Sexy 1
- Igényes szórakozóhely harmincasoknak?
- Soulful & Sexy 2
- Jojo Effect - Ordinary Madness (2009)
- Montreux Jazz Fesztivál - Quincy Jones
- Kis Rákfogó Együttes
- The Rippingtons feat. Russ Freeman - Life In The Tropics (2000)
| Bregenz 2008 - Pat Appleton, Peter White, Candy Dulfer |
| Blog - Bregenz | |||||
| 2008. szeptember 05. péntek, 21:25 | |||||
 A kétnapos bregenz-i Smooth Jazz Fesztivál második napja - inkább délutánja - Pat Appleton koncertjével kezdődött. Erről mi teljesen hiteles forrásból szereztünk tudomást, ugyanis maga Pat Appleton mondta, aki azt is elárulta, hogy hamarosan Magyarországra jön a zenekarával, és az A38 hajón adnak majd koncertet. Mivel vele és Karl Frieson-nal is sikerült csacsogni, ezért megragadtuk a lehetőséget és közös fotót is kértünk: jellemző, hogy amit én készítettem Urban Nights kollégáról az sikerült, de amit ő csinált rólam, az valahogy nem jött össze...  Ez még azonban előző este történt. Napközben egyébként bejártuk a várost, rengeteget fotóztunk, videóztunk (erről, ahogy Montreux esetében is, külön bejegyzésben írok majd, ez itt most szóljon a zenéről.) Pat Appleton fellépése egy kifejezetten kellemes pop koncert volt. Rosszat nem mondhatok róla, de különösebben jót sem. A zenészek profi módon tették a dolgukat, Pat is énekelt, de semmi extra nem történt. A buli többször megtört a lassú daloktól, a gitáros olykor enyhén rock-osra vette a szólót, még maga Pat Appleton is elnézést kért, hogy egy smooth jazz fesztiválon ilyen zene szól. Szerintem az ő koncertje inkább a De-Phazz járulékos eleme volt, esetleg így olcsóbb volt az egyik. Bundle. Amit ebből az anyagból hiányoltam az a sokszínűség volt. Mert miközben Pat a De-Phazz-ban énekelt mindenfélét, itt "csak" szimpla pop-ot. Az ilyen esetek mindig meggyőznek arról, hogy önmagában a tehetség nem elég: kell valaki - a De-Phazz esetébenpl. Pit Baumgartner -, aki ki is hozza a legtöbbet a művészből. A koncert utáni átszerelés ezúttal rövidebb volt, mert Pat zenészei (!) kísérték Peter White-ot is - a koncert közben maga Pat is felhívta erre a figyelmet, és el is mondta, hogy ez milyen megtiszteltetés számukra. Peter White Jaared és Rocco Ventrella kíséretében érkezett, itt már tudtuk, hogy nem különálló koncert lesz, hanem együtt játszanak majd. Olyan lendületesen kezdték el a bulit, hogy csak kapkodtam a fejemet: egyveleg szerűen szólalt meg több dal is a legutóbbi, Playin' Favorites című lemezről, melynek ismertetőjét ITT olvashatod. Peter White nem mai srác, de mégis olyan lendületesen játszott, hogy láb nem maradt nyugodtan. Habár ez a fesztivál második napja volt, mégsem volt teljes teltház ám a művészek hozzáállásán ez nem látszott. Annyira lüktetett a buli, hogy alig tudtam elkapni róla egy éles, viszonylag jól exponált képet. Sajnos a koncert közben el kellett mennünk egy időre (ennek okáról egy másik bejegyzásben olvashatsz), úgyhogy már csak az átszerelésre értünk vissza. Fél 10 körül aztán egyszer csak elkezdődött Candy Dulfer koncertje - az odakint parkoló autók számából következtetni lehetett arra, hogy a rendezvény fénypontjára jöttek a legtöbben. Ha fentebb azt írtam, hogy Peter White lendületesen kezdett, akkor igazából nem is tudom mit írjak a még mindig csinos, de deréltól lefelé kicsit asszonyosodó Candy Dulferről. Na, talán van egy szó, amely jól leírja a koncertet: funky. Ha két szóban akarom kifejezni, akkor very funky. Ha háromban, akkor very very funky. Az első dal a legutóbbi lemezről éppen listás Back To Juan, de megszólalt az L.A. City Lights, ez teljesen érthető, hiszen ez az aktuális hanghordozó, ezt (is) kell promotálni. Miközben tátott szájjal hallgattam a szőke holland hölgyet - és nem kevésbé csinos és tehetséges vokalistáját - azon gondolkodtam: "Az még hagyján, hogy nő, az is, hogy szőke, de hogy még fehér is legyen, és ilyen funky-t játsszon... na az már több a soknál!" Ezt el is mondtam neki a koncert után, de csak mosolygott, gondolom nem először szembesítették ezzel... Candy az új lemez dalai után persze előszedte a régi nagy sikereket, az egyik dala előtt pedig ezt mondta: "A következő dalt egy kicsit elloptam. De különleges engedélyem volt rá." Aztán jött a Pick Up The Pieces... A dalok között mesélt, például azt, hogy milyen megtiszteltés volt számára Prince-szel dolgozni, és hogy igen zsenge korban volt, amikor Dave Stewart megírta neki a Lily Was Here-t. Persze ezt is eljátszották. Candy nem csak fújt, de énekelt is ha kellett, szerintem jó kondícióban lévő férfiembernek is becsületére vált volna ez a teljesítmény... és még nem volt vége! Az utolsó dal a Sax-A-Gogo volt, de nem egyszerűen! Először is eljátszották, majd a végén Candy - a zenére rábeszélve - elmondta, hogy ő 110%-on szeret dolgozni, de ahhoz, hogy az ember jobbat csinálhasson, mint előtte, olykor az egészet elölről kell kezdeni. És ebben a pillanatban leállt a zene, a zenészek (a dobost kivéve) kihúzódtak a színpad szélére, és a dobos rákezdte. Aztán Candy válaszolt neki. Aztán megint a dobos és megint Candy. A Sax-A-Gogo témáját variálták, majd' 4 percen keresztül! A végére mindenki visszajött, bekapcsolódtak és szépen befejezték Mondanom sem kell, a siker óriási volt, jött még a Funky Nassau, ám aztán a művésznő ment, és a kijáratnál dedikálta lemezét, fotózkodott, szóval törődött a közönségével. Ez azonban már nem a zenéhez tartozik, ezért egy másik bejegyzésben írok róla. Óh, majdnem elfelejtettem, hogy Candy után - aki korrekt módon többször is felkonferálta - az Adani & Wolf duó szettje következett. Ekkor már kevesen voltak, de mi is vártunk, hátha... Az eleve gyanús volt, hogy hosszabb ideig szereltek be, mint az előző két fellépő összesen, dehát a jó munkához ideő kell... Nos, az első három keverésük olyan volt, mintha a dalokat magnós hallgatók kedvéért játszották volna, úgyhogy távoztunk. Annál is inkább, mert immár egy-egy stage pass birtokában felmehettünk az öltözőkhöz riportokat készíteni...                   
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá!
3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |
(pedig mi már a többiekről is azt gondoltuk milyen jók). A gitáros-szerző-producer Ulco Bed pedig aligha szorul bemutatásra. 