Bregenz 2008 - Gabin, Chieli Minucci, De-Phazz
Olvasóink értékelése: / 2
ElégtelenKitűnő 
Blog - Bregenz
2008. szeptember 01. hétfő, 16:24
Miután az előző bejegyzésből megtudhattuk, hogy hol és merre található a fesztivál, végre bejutottunk. Illetve a bejáratnál azonnal megálltunk, mert itt sikerült személyesen is összefutnunk azzal a szervezővel, akivel eddig csak email-ben tartottuk a kapcsolatot. Ő Christian, aki még nálam is magasabb, viszont csak fele olyan széles... Pestiesen szólva "úszott", vagyis túl sok ideje ekkor még nem volt ránk, ezért magunkra maradtunk, és épp meg tudtuk nézni a Gabin koncertjének legvégét - és persze készülhetett néhány fotó is...

 Az olasz zenekar énekesnője Lisa Lore azonnal lenyűgözött: hihetetlenül bájos arc, természetesen gyönyörű hang, és energia. Mivel csak a végére értünk oda, ezért nekünk a ráadás maradt, benne a Doo Uap Doo Uap és az Into My Soul. A közönség természetesen ismerte a dalokat, de ami igazán érdekessé tette - a lemez verzióhoz képest - a DJ munkája volt. Az Into My Soul közepén egyszer csak úgy hallottuk, mintha felcsendülne a Soul Bossa Nova... És tényleg! A DJ remekül illesztette be a dalba, a közönség pedig díjazta. Egyébként annyit sikerült leszűrnöm, hogy bár volt élő dobos is, de gépi alapot is lehetett hallani, vagyis a "humán erőforrás" arra dolbot rá - és a gép jel vélhetőleg még a metronómot is helyettesítette. A munka láthatóan öszehangolt és profi volt, bár a nézőtéren ekkor még nem voltak sokan (lehet, hogy ugyanúgy nem találták a bejáratot, mint mi...)

A Gabin koncert után átszerelés, és Chieli Minucci. Azon gondolkodtunk, hogy hogyan lesz majd elegendő idő még Marion Meadows-ra és Alex Bugnon-ra, de aztán rájöttünk: ők hárman együtt lépnek fel. (Ha figyelmesebben néztük volna meg a honlapon a programot, mi is rájöhettünk volna... Így persze egészen más a leányzó fekvése!)
Ez a műsor már sokkal közelebb állt a smooth jazz-hez, mint a Gabin, sőt, Minucci-ék még egy kicsit túl is lőttek a célon... Mivel három domináns muzsikus volt a színpadon, kiváncsian vártam, hogy ezek a dudások miként férnek meg egy csárdában... Nem kellett aggódnom, mert mindenki tudta a dolgát és a műsor is okosan szerkesztették: mindhármuknak volt egy - kvázi - saját blokkja, ahol a másik kettő csak a kíséret tagja volt. Chieli Minucci két dalban is eleresztette magát, számomra már az élvezhetőség határát súrolta a gitárnyűvés, de elfogadom, hogy ilyen is kell(het). Alex Bugnon-ról nem tudtam sokat, úgyhogy azt sem tudhattam mire számíthatok. Nos, a Montreux-i születésű zongorista megdolgozott a blokkjában. Nem csak a zenei élmény volt kiemelkedő (különösen az Isaac Hayes emlékére írt dal), hanem a show is. Alig tudtam olyan fotót készíteni róla, amely ne mosódott volna el a lendületes mozgása miatt.
Marion Meadows hozta a formáját, és bár egész este csak szoprán szaxofonon játszott, elképesztő dolgokat hozott ki a hangszerből. Olyan szólókat játszott, amelyeket - bocs - ki sem néztem volna belőle. Ez a koncert nagyon jó volt, bár a szórakoztatás hullámzó volt: akadt, hogy a művészek inkább maguknak játszottak.

Na, ő vajon kicsoda?



Újabb átszerelés, és jött a De-Phazz. (Technikai kitérő: itt jó sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne szavakba önteni azt, amit láttam-hallottam. Gyenge próbálkozás lett...)
Beszéljünk először arról, akit alig lehetett látni a koncerten: ő Pit Baumgartner, a zenekar kitalálója. Egy pult mögött álldogált, és látszólag alig csinált valamit - és azért mondom, hogy látszólag, mert hallani szerencsére lehetett. Aki van annyira képzett technikailag, hogy meghallja a trükközéseket, az tátott szájjal hallgatja. Aki nem ért a technikához "csak" azt vehette észre, hogy a koncert úgy szól, mintha a CD-t hallgatná. A muzsikusok - és főleg a vokalisták, Pat Appleton és Karl Frieson - hangját variálta, effektezte, keverte-kavarta egészen elképesztő módon. Ez a páratlan páros tökéletesen dolgozott össze: hol németül, hol angolul beszéltek egymással és a közönséggel. Ez persze érthető: Karl eredetileg Észak-Karolinából származik, ám most a Bregenz-től 6 km-re található Lindau-ban él.
Olyan sokrétű, változatos, és (szakmailag mindenképpen) előremutató koncertet adtak, hogy csak kapkodtuk a fejünket: egyszer lounge, aztán jazz, és még egy kis funky is belefér. További élménybeszámoló Urban Nights kollégám honlapján - neki még volt lehetősége rögtön a koncert után lejegyzeni a gondolatait...

Én inkább mutatok egy videót és néhány fotót, hátha az is hozzáad valamit a leírtakhoz...



Facebook-ra vele!


Hozzászólások
RSS
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá!
jazzkovacs  - De-Phazz   |2008-09-02 00:10:49
És nem kárpótolt az ének?
Cybercsillagh  - Destination Phuture Jazz (De-Phazz)   |2008-09-01 22:29:58
2002-ben volt szerencsém résztvenni egy De-Phazz koncerten a PeCsában. Pontosan ez "a technikához nem értő" benyomásom volt: mintha a lemezüket hallgattam volna végig, az első
hangtól az utolsóig. Őszintén szólva - bár a koncert tetszett - kicsit túl kiszámítottnak tűnt emiatt, és hiányoltam a 'megismételhetetlent' az élményben.

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."