Montreux Jazz Fesztivál - Eddy Grant, Lenny Kravitz

2008. július 17. csütörtök, 09:22

Nagy várakozással tekintettünk az esti közös koncert elé, ugyanis az eredeti kiírásból nem derült ki az, ami a Sajtóirodában igen: Eddy Grant és Lenny Kravitz nem együtt koncertezik, hanem egymás után. Nagy különbség, végtére is - ahogy mondani szoktam - nem mindegy, hogy MAHASZ, vagy HAMASZ...
De félre a tréfával! Ekkor döbbentünk rá, hogy reggae koncertet fogunk látni! Ilyen élményünk ugyanitt már volt 1996-ban, az akkori Shaggy koncert olyan jól sikerült, hogy még a Queen-es Brian May is ott ropta mellettünk, tornacipőben...

Már akkor is mély nyomot hagyott bennem, hogy az élő reggae zene tényleg mennyire élő, így Eddy Grant esetében azonnal elkezdtük sorolni a lehetséges slágereket... Romancing The Stone, Living On The Frontline, Gimme Hope Jo'anna - ez utóbbitól féltünk is egy kicsit, mert a ker. rádiók sajnos agyonjátszották. Igaz, stílusosan szólva ez a dal Bazi Nagy Reggae Sláger volt.
Nos, a koncert pontosan kezdődött, a most is fiatal (egyébként 60 éves) Eddy Grant fekete szerelésben és gitárjával bejött, és úgy énekelt, ahogy a lemezekről megszokhattuk. Ez eddig rendben is van, de élőben valahogy mégis más. Egyértelműen magával ragadó a zene, a lüktetés, a színpadon mozgó sok mosolygós ember nem hagyja érintetlenül a nézőt! Nem volt olyan dala, amelyre ne táncoltunk volna, ide értve a Jo'anna-t is. Kétségtelen, hogy még ez az ezerszer hallott pop dal is képes kihozni az emberből a legjobbat - ha élőben hallja.
A 40 éve muzsikáló Eddy Grant persze játszott egy új dalt is, de őszintén szólva ez volt az este Leggyengébb Lánceszeme, a többihez képest felejthető (vajon ezt fogom írni 5 év múlva is?)

Miután minden slágerét eljátszotta, Eddy Grant az utolsó dalban egy olyan gitárszólót mutatott, hogy én még ilyet nem láttam. Játszott egy kézzel, a fogaival (!), a ... hm... hátsójával, a cipőjével, szóval minden elképzelhető módon. A végén aztán szó szerint a húrok közé csapott, letette a folyamatosan hangot produkáló gitárt a színpadra és kiment. Hatásos!
A hatás pedig nem maradt el: fütty és taps kényszerítette Eddy-t arra, hogy visszajöjjön.
Mivel minden nagy sláger elhangzott, azt találgattuk, hogy vajon mit fog játszani? Mert ugye voltak a fent említettek, valamint az I Don't Wanna Dance, az Electric Avenue, a Do You Feel My Love... hát akkor a ráadás csakis a Walking On Sunshine lehet, mi más?!
Hát, más volt, méghozzá a Baby Come Back! Teljesen elfelejtettük ezt a dalt, pedig az eddig is mozgásban lévő termet tovább mozgatta. Igazi, jól kiválasztott, akár hatásvadásznak is vélhető muzsika volt ez, mely után már nem volt tovább... Claude Nobs még bejött, megtapsoltatta a zenekart és egy papírból felolvasta a neveket, majd közölte, hogy rövid átszerelés után a színpadon Lenny Kravitz!

Eddigre teljesem megtelt a terem, pedig - a Quincy koncerttel ellentétben - itt nem voltak ülőhelyek, mindenkinek állnia kellett!
Claude Nobs-nak nem lett teljesen igaza, mert a koncert egy nem kifejezetten rövid (közel 60 perces!) intermezzo után kezdődött csak el. Őszinte leszek: én már megkaptam Montreux-től azt, amiért jöttem, a rock-ot sem szeretem már annyira, mint régen, úgyhogy a harmadik dal után távoztam. Véleményem ez alapján Lenny-ről? Korrekt rockzene sikoltozó tinilányokkal...

Nos, ennyi volt Montreux 2008-ban. Holnap indulunk haza, igyekszem még beszerezni néhány sajtó infót a pontosabb cikk íráshoz, aztán a többit otthonról... Adieu!

Íme egy kép a Sztravinszkij teremből, a Lenny Kravitz koncertről:

Hozzászólások

RSS

Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá!

Főmenü

Médialejátszó

Felhasználói menü

Szavazás

Népszerű cikkek

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

Kapcsolódó cikkek