Brian Culbertson - Az Ember
Olvasóink értékelése: / 11
ElégtelenKitűnő 
2011. június 07. kedd, 15:45
Brian CulbertsonMint sokan tudjuk - és örültünk is neki -, Brian Culbertson 2011. május 26-án Budapesten koncertezett. Az eseményről mindenkinek megvan a véleménye, az élményt mindenki elraktározza a következő koncertig, akik ott voltak az egészet kitárgyalták talán ezerszer is, ezért én másról írnék.
A zenekar tagjait kivéve ugyanis talán én töltöttem a legtöbb időt a művésszel, ezért láthattam olyat is, amit más nem. Gondoltam leírom, hogy ne vésszen a feledés homályába...
Talán a kronológia segít abban, hogy ne felejtsek ki semmit.
A koncert előtt egyszer már kapcsolatba kerültünk Brian-nel, amikor 2010 őszén a Jazzy Jazz Dalversenyhez küldött egy videó üzenetet, igaz azt elsősorban a Roland Magyarországnak köszönhettük, ugyanis Brian az ő zongorájukat használja, így termékük "arca" is egyben.
Mivel tudni lehetett, hogy a Rolandnak köszönhetően (is) Európába jön, felmerült bennünk egy budapesti koncert gondolata - fővárosunk előtt ugyanis Brian annál a Christian Bösner-nél játszott, akit mi még Bregenz-ben ismertünk meg, és akivel Münchenben kötöttünk szorosabb ismerettséget.
Nem sok idő telt el, és máris el kellett merülnünk a szervezés részleteiben...
Brian ebbe persze nem folyt bele, ezt intézte helyette a menedzsment, de amikor arra került sor, hogy tőle adásba helyezhető műsorelemeket kapjunk (pl. ID, ill. egy riport), készséges volt, és szinte postafordultával küldte az anyagokat. Itt már sejteni lehetett, hogy nem egy művészkedő művésszel lesz dolgunk, hanem egy Zenész Emberrel.

A dolog úgy esett, hogy én mentem ki elé a repülőtérre, így már megérkezése előtt mobil kapcsolatban álltunk, aztán amikor az érkezési oldalon megjelent, kvázi ismerősként fogadott. Kicsit meglepődött ugyan, hogy limuzinnal vártuk, de kétségtelen, hogy élvezte a dolgot.
A szálloda felé haladva átestünk a szokásos udvariassági formulákon, de mégis olyan érzésem volt, hogy már jó ideje ismerjük egymást. Beszélgettünk mindenféléről, szakmáról, a városról, ausztriai élményeiről úgy, mintha csak rövid ideje nem találkoztunk volna. Közben volt időm gondolkodni is, és egy kicsit beleképzelni magamat a helyébe: nagyjából egy hónappal ezelőtt indult el otthonról egyedül, elment Angliába, ahol számára teljesen ismeretlen emberek gondjaira volt bízva, és ismeretlen zenészekkel kellett játszania. Egyetlen biztosítéka az aláírt szerződés, és a zsebében lévő repülőjegy volt. Angliából aztán Németországba utazott - mint később személyesen elmondta -, volt egyetlen koncertje egy olyan zenekarral, akik sosem hallottak a Sly & The Family Stone-ról, és akikkel csak három órát próbálhatott. Miután ez megvolt, még keletebbre kellett utaznia, olyan országba, ahol nem anyanyelv az angol, és ahol még sosem járt azelőtt - sőt talán hallani sem hallott róla túl sokat. Ebben a távoli országban is idegenek gondoskodtak róla, idegenekkel játszott egy olyan közönség előtt, akik egy évvel azelőtt talán még a nevét sem ismerték. Hát, nem lehet könnyű!

Mindennek azonban nyoma sem volt az arcán, viselkedésén. Amikor beértünk a szállodába felment a szobájába nagyjából 15 percre, aztán indultunk vacsorázni a Liszt Ferenc téri Meditterán-ba. Gyalog mentünk a szállodától a térig, mert útba ejtettük a Bazilikát és az Operaházat, hogy Brian fotózhasson. Mint kiderült, a felesége operaénekes és férjének lelkére kötötte, hogy az Operát mindenképpen nézze meg. Szerencsére isteni idő volt, kint üldögéltünk a teraszon, és Brian-t lenyűgözték a hatalmas fák, ill.  a környezet. Később kollégák is csatlakoztak, a képen balról jobbra: Temesi Berci a basszgitáros, Balázs Sziszka a Target Médiától, Garami Gábor a Garami Funky Stuff-ból, ill. a jobb szélén szerénységem.
Brian a megrendelt salátával elégedett volt, és meg is lepődött egy kicsit, mert sosem gondolta volna, hogy a zöldségeket akár joghurttal is le lehet önteni... Ezután halat kért, de végül udvariasan visszaküldte, mert szerinte kicsit "túlsütütték". Kétségtelen, hogy a salátával is lassan végzett, saját bevallása szerint ő olyan lassan eszik, hogy az egészen szokatlan. És tényleg!
A vacsora közben rövid nyelvtanfolyamot tartottunk, elsajátította a "köszönöm"-öt, majd megpróbálta ezt saját elképzelése szerint leírni angulul. Mint minden külföldi, ő is remekül szórakozott ezen, de vette az akadályt. Aztán jött a "szívesen", még ez sem okozott gondot, de amikor kihozták a bort, és gyanútlanul rákérdezett, hogy hogy mondják magyarul azt, hogy "cheers", na akkor igen érdekes arcot vágott. Mert ez az "egészségedre" tényleg nekünk, magyaroknak van kitalálva, a világon senki más nem képes rendesen megérteni, megtanulni, kimondani...
A lényeg, hogy kellemesen telt az este, 10 körül bontottunk asztalt, és mielőtt visszatértünk volna a szállodába, tettünk egy kört a városban a Hősök tere felé, meg erre-arra, és bár tősgyökeres vagyok meg kellett állapítanom, hogy ha Budapest nappal szép, akkor éjjel gyönyörű!

Brian kedden reggel eljött a Jazzy szerkesztőségébe, ahol interjú készült vele, megnézett minket, meg mindent ami ott található. Mivel az egész stáb hónapok óta "rajta" dolgozott, mindenki kiváncsi volt rá, hiszen az egy dolog, hogy szinte naponta tartottunk "Brian értekezleteket", de az megint más, amikor a művész megjelenik a szerkesztőségben. Itt is héltköznapi ember volt, kedves mindenkivel, csak teát kért, meg mentes vizet. Jut is eszembe, előző este az is kiderült, hogy úgy nagyjából két éve teljesen vegetáriánus lett, az előző "fázisban" csak a marhával és a sertéssel állt le úgy tíz éve, aztán szárnyasokkal - ma már csak halat fogyaszt. A rádiós beszélgetésünk a Jazzkovács május 29-i adásában hangzott el, abban szakmáztunk is egy kicsit, de gondolom a honlap látogatói közül sokan hallották azt az adást.
Brian-t a szerkesztőségből ebédelni vittük, ott még sztorizott is, de láttuk rajta, hogy valami gond van. Mondta, hogy mintha megfázás kerülgetné, de azért helyrejön, csak ugorjunk be egy patikába vitaminokért. Így tettünk, de közben megálltunk a Kolozsi téri piacon, hogy ilyet is lásson, meg hogy igazi magyar epret vásárolhasson. Innen egyenesen a próbára ment, de mi ott nem voltunk vele, ezért - a közönséghez hasonlóan - csak a végeredményt láttuk és hallottuk a Millenárison.

Szerdára városnézést terveztünk a művésznek, de előző napi gyengélkedése még kitartott, ezért inkább lemondta a programot és pihent - végtére is délután megint próbálnia kellett. Így is tett, majd az este hátrelévő részében megint pihent, hiszen másnap fontos fellépése volt... :)
Csütörtökön még együtt ebédeltünk a Vörösmarty téren, Brian itt tovább sztorizgatott, és itt "forgatta le" Euro VBlogjának aktuális epizódját, én pedig a saját kamerámmal vettem ugyanezt. Remekül szórakoztunk...
Ezután elmentünk a soundcheck-re, aztán magára hagytuk a művészt, végtére is készülnie kellett az esti fellépésre.

Brian este fél 8-kor érkezett meg a helyszínre, az öltözőjébe csak szénsavmentes vizet, ill. salátát kért. Ez utóbbi - jó magyar szokás szerint - alaposan meg lett locsolva joghurttal/öntettel, úgy látszik csak mi vagyunk ilyen "tömény" nép, Brian-nek sem nyerte meg tetszését a lében ázó salátalevelek látványa, úgyhogy csak én fogyasztottam belőle. Na, nekem sem ízlett annyira...  Miközben a színpadon a Garami Funky Staff alapozott, mi a színfalak mögött kilestünk, hogy Brian lássa mennyien vannak, ugyanis rendkívül büszkék voltunk arra, hogy ilyen sokan eljöttek a rendezvényünkre.

A koncertről nem írok, mert azt mindannyian megéltük. Sőt átéltük, együtt lüktettünk vele, és a szép emlékeket elraktároztuk magunkban örökre, de legalábbis a legközelebbi koncertig. Én azonban voltam olyan szerencsés, hogy felkísérhettem az öltözőbe, és láttam rajta mit érez: valamiféle megsemmisüléssel párosuló teljes elégedettséget, amolyan "kegyelmi állapot"-ot, melyet akkor érezhet az ember, amikor sokat ad, de sokat is kap. Szinergia, színtiszta energiacsere, amely leszív és mindjárt fel is tölt, de a két élmény oly közel van egymáshoz, hogy nehéz elválasztani őket.
Brian csak ült a székében, és azt mondogatta: "Ezt nem hiszem el, ez egészen elképesztő!" Hagytam pihegni, mert tényleg kivolt, de a szó legjobb értelmében. Kortyolgatta a vizét, és csak ült magába roskadva. Amikor végre levegőhöz jutott és túlesett az első mélyponton jött még egy fotós, és készített néhány képet, aztán megint pihentünk. Ezt csak rövid ideig tehettük, mert menni kellett az after party-ra a Jazzy Pub-ba. Ez tulajdonképpen a levezetés része volt, itt találkozhattak azok is Brian-nel, akik nem voltak olyan szerencsések, mint én. Dedikálás, közös fotók, egy kis vacsi, jópofizás - de már látszott, hogy energiatartalékai kimerülőben vannak. Hajnali fél 2-kor vittem vissza a szállodába, ott elbúcsúztunk, mert én már nem találkoztam vele elutáza előtt.

A kapcsolat azonban megmaradt, mert továbbra is levelzünk. Idézek:
"You might want to think about having an 'English' version of your website available if people outside of Hungary want to check you out. I couldn't figure out how to listen to your station since its all in Hungarian. I finally did figure it out, but I had to just start hitting things :) I want to post a link to your website to have people listen, but I'm afraid they won't know what to do once they get there." Mint láthatják, a problémát - legalábbis az online player esetében - orvosoltuk, de neki még erre is volt gondja.
Aztán kértem tőle, hogy hozzon össze Dave Koz-zal, mert őt is szeretnénk elhívni Budapestre, mert bár találkoztunk 2009-ben Münchenben és ott készült is interjú, de azóta elvesztettük a kontaktot, és szeretnénk újból "felvenni a fonalat". Nem telt bele 24 óra, összehozott minket.

Nem summázom az élményeimet, hanem egy - a cikk írásának idején még csak "unofficial" - jó hírrel zárom ezt a kis szösszenetet: a 2011. május 26-i koncert után pár nappal Brian megírta, hogy a sikeres angliai fellépések miatt ott már lekötötték őt egy hétre 2012. májusára. "Milyen jó lenne utána idejönni, és újabb remek koncertet adni, nem? - kérdezte, én pedig ezt azonnal továbbítottam az illetékeseknek. Az eredmény - egyelőre - annyi, hogy a koncert támogatója már igent is mondott a következő fellépésre, ezért mindenképpen jogos, hogy

folyt.köv.

Facebook-ra vele!

Hozzászólások
RSS
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá!

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."