Tulajdonképpen nyugodtan írhattam volna, hogy második Smooth Jazz Festival, hiszen ez a tavalyi bregenz-i, akkor még "First Annual"-nak titulált rendezvény folytatása, csak más helyszínen. Az első ami feltűnhet, az a helyszín megváltoztatása. Bregenz festői kisváros Ausztria, Svájc és Németország határán, a Bódeni-tó partján. Amikor tavaly megérkeztem, első gondolatom az volt, hogy ebből a fesztiválból akár egy új Montreux is lehet - már ha a helyszín számít. A helyszín persze számít, de mint a fesztivál főszervezőjétől Christian Bößnertől megtudtam, nem minden a tópart, más szempontokat is figyelembe kell venni.

Kétségtelen, hogy Münchenbe könnyebb eljutni, legyen szó szinte bármilyen közlekedési eszközről: autó, vonat, repülő. A bajor tartományi főváros ráadásul közelebb is van, és sok hazánk fia (és lánya) mozog ismerősen a városban, hiszen ha máskor nem, hát a sörfesztivál idején sokan megfordulnak itt. Minket persze a smooth jazz fesztivál érdekel, ezért is lett a 90.9 Jazzy az esemény hivatalos média partnere. Sokszor beszélünk majd a rádióban a fesztiválról, elöljáróban érdemes megnézni, hogy kit érdemes megnézni szeptember 4-5-6-án.

Brian Simpson
Amerikai zongorista, aki egy Chicagó melletti kisvárosban született, és 10 éves korában kezdett el zenélni. "Édesapám jazz rajongó volt, úgyhogy ezt a műfajt hallgattam gyermekként. A zongorát Oscar Peterson nyomán kedveltem meg, bár kétségtelen, hogy a gitár is megérintett Joe Pass, Wes Montgomery és Kenny Burrell játékát hallva." Brian egyetmre megy, természetesen zongoristaként diplomázik, sőt az egyetmi big band népszerű tagja, és a zenekarral sok helyre el is jut. A diploma után Los Angelesbe költözik, és egyáltalán nemmeglepő, hogy itt nagyon hamar a jazz élet központjában találja magát. feltűnik azokon a helyeken, ahol más kollégák állnak össze örömzenélésre, és itt már Norman Brown, Everette Harp és Boney James mellett muzsikál. Mivel azonban "élni is kell valamiből", Brian popzenészekkel turnézik: Teena Marie, Sheena Easton és Janet Jackson zenekarában bűvöli a billentyűket, sőt, az 1991-es Surface dal a The First Time társszerzője. A pop azonban csak a jazz után rúghatott labdába, Brian elsősorban "övéivel" dolgozik együtt: turné névsora több, mint impozáns: George Duke, Stanley Clarke, Larry Carlton, Billy Cobham, Gerald Albright. Brian immár 10 éve Dave Koz dalainak zenei rendezője, valamint aktívan kiveszi a részét több smooth jazz rendezvény szervezéséből is. A "sűrű" zenei múlt sokáig nem tette lehetővé komolyabb szólólemez kiadását (az 1995-ös Closer Still-t leszámítva), ezzel egészen 2006-ig kellett várni, amikor végre megjelent az It's All Good. A címadó dal vezette is a smooth jazz listát, aztán jött a Saturday Cool, amely szintén bejutott a Top 15-be. Brian llegutóbbi lemeze pedig a 2007-es Above The Clouds.

Club Des Belugas
Német nu beat, lounge zenekar, melynek tagjai: az alapító Maxim Illion, Kitty The Bill, Reiner Winterschladen, a kaliforniai születésű énekesnő Brendy Boykin (a korábban vele készített interjú ITT olvasható.), valamint a gazda kiadó más művészei, akik olykor bedolgoznak a produkcióba. A zenekar első lemeze 2003-ban jelent meg Caviar at 3 a.m. címmel, ám ebben az évben egy újabb albummal is megörvendeztették a rajongókat, ez volt a Minority Tunes. Ezt valóban "megérte" kiadni, hiszen a Hippin' Chippin' és a Gadda Rio is első lett a német klubzenék listáján.
A következő fontos évszám 2006. Ekkor jelenik meg az Apricoo Soul. A lemez különlegessége, hogy Wildcats Gotta Move a német lista harmadik helyéig jutott, és nem kevesebb, mint 8 hétig szerepelt a legjobb tíz között. A másik különlegesség, hogy Dean Martin Mambo Italiano című dalának Club Des Belugas remixe - mely ez első hivatalos, a Martin család által jóváhagyott verzió - is erre a lemezre került.
A Club Des Belugas sok más, a műfajban tevékenykedő zenekarhoz hasonlóan, kedvelt a különböző válogatások szerkesztői között: eddig több, mint ötszáz (!) ilyen lemezen is szerepelnek, nem is beszélve a különböző reklám- és egyéb promóciós megkeresésekről.

Dave Koz
Szerintem róla nyugodtan írhatnánk, hogy az ember "who needs no itroduction", ám Dave-ről sokmindent el lehet mondani. Tegyük! Dave Koz 1963-ba született, és gyermekkorában zongorázni tanult, igaz nem saját akaratából: "Anyám erőltette, hogy a nővéremmel együtt zongorázni tanuljunk már egáészen kicsi korunktól fogva. Én utáltam a zongorát, nem is ment igazán. Persze ma már köszönettel tartozom édesanyámnak, mert a dalaimat mostanság zongorán komponálom." 9 évesen dobolni tanul, de ez sem megy neki: "képtelen vagyok egyedül tartani az ütemet." 13 évesen már Jeff bátyjának zenekarába vágyakozik, de oda nem veszik be, csak akkor, ha megtanul szaxofonozni. Két évvel később már nem csak a zenekarral, hanem szólóban is koncertezik. A középiskolai zenekarban is játszik, és bár később kommunikációból diplomázik, hetekkel később már Bobby Caldwell bandájának tagja. Session muzsikusként dolgozik Jeff Lorber és Richard Marx mellett, sőt a CBS egyik esti show-jának zenekarában is feltűnik. 1990-ben dönt a szólókarrier mellett, nevét viselő debütáló lemezét a kritika is jól fogadta. 1994-ben indítja a Dave Koz Show című rádióműsorát, amely először a 94.7 Wave nevű los angelesi rádióban futott nem kevesebb, mint 6 évig. 2002-ben saját kiadüt alapít Rendezvous Entertainment néven, istállójába olyan nevek tartoznak, mint Brian Simpson, Wayman Tisdale, Kirk Whalum, Jonathan Butler, Michael Lington vagy Patti Austin.

Marcus Johnson
Ohio-i muzsikus, alma amely nem esett messze a fájától... Édesanyja képzett klasszikus zongorista, apja a funky nagy rajongója. Marcus zenei pályája egy döntéssel kezdődött: édesapja vitte el egy Earth, Wind & Fire koncertre, Marcus innentől kezdve zenész akart lenni, ráadásul a szerencse is a kezére játszott: élete első zongoráját mostohaapjától kapta, aki az ehhez szükséges anyagiakat egy lottó nyereményből teremtette elő. Középiskolai és egyetemi évei alatt Marcus olyanok játékát tanulmányozta, mint Thelonius Monk és Joe Sample. 1997-ben teljesen egyedül adta ki Lessons In Love című lemezét, melyből 4 ezer példány fogyott - kifejezetten szép teljesítmény egy teljesen ismertlen, kezdő zenésztől.
Az évek során persze nem csak az újabb lemezek jönnek sorra, hanem a fellépések is: Boney James, Kim Waters, Diana Krall, Peter White, Rick Braun, Norman Brown, Chaka Khan, Marion Meadows, George Duke és Jeffrey Osbourne csak néhány név azok közül, akikkel együtt játszott. Mára már saját lemezkiadóval, publishing irodával rendelkezik, mégis, amikor a jövőről faggatják csak ennyit mond: "folytatom amit eddig csináltam. Imádom a jazz-t, és még sokaknak szeretném bebizonyítani, hogy én vagyok az emberük..."

folyt.köv.

Facebook-ra vele!